Költözés kellős közepén járunk. Kinőttük a lakást. Mindenhol dobozok, üresek és dugig megpakoltak egyaránt; soha nem találok semmit, káosz, rendetlenség. A falról csak félig leszerelt polcrendszer. Az alkoholos filc kifogyott, amire ráírtam volna az egyik kartonra, hogy abban törékeny cuccok vannak – például a Barcelonából szuvenírként hozott üveg bika, aminek már az egyik szarva nincs meg, mert el lett találva egy gumilabdával, és leesett a földre. Azóta sem tudom, hogyan nem tört el az egész.
Már csak két napot kell kibírni, aztán jönnek a költöztetők, a kipakolás sokkal gyorsabban fog menni.
Három lányunk van; a 13 hónapos Anna, a három éves Janka , a 4 éves Zita, és egy fiunk, a hat éves Gergő, aki most készül iskolába menni. Nagyon nehéz ennyi kicsivel együtt költözni, bár a nagyi – a férjem édesanyja – besegít nekünk a pakolásban, játszik a gyerekekkel, viszi őket oviba, így azért sokkal könnyebb. Én mindig itthon vagyok Annával, és miközben rámolok és rendszerezek, főzök, gondoskodom róla is.
Amikor ez az egész mizéria elkezdődött, az jelentette a legnagyobb gondot, hogy mit pakolunk be először, és utoljára. A játékoknak muszáj elöl lenniük, hogy legyen mivel elfoglalniuk magukat a piciknek, a – tévé elé mégsem rakhatom őket, de közben meg már így is nagy kupleráj van. Egy egész kiállításnyi cuccunk van egy kifejezett sorozatból, amit a lányok és Gergő egyszerűen imádnak. Nem hajlandóak egyik figurát sem mellőzni, teljes mancs őrjárat játékok lázban égnek. Abból a szempontból ez jó, hogy nem kell mindegyiküknek tíz különböző játékot venni, mert mind ugyanazt szeretik, és így nem negyven mesehős kering a lakásban. Abban is biztosak lehetünk, – nem kell sokat gondolkozni karácsonykor, születésnapkor- hogy minek fognak örülni, minden, ami mancs őrjárat játék, vagy azzal kapcsolatos, tuti sikert arat, és ha az egyikük megunja azt, amit kapott, boldogan cserének egymással ideiglenesen. Ennek nagyon örülök, fontosnak tartom, hogy ne legyenek irigyek, és ne ragaszkodjanak annyira a saját játékaikhoz, bátran merjenek egymással játszani, megosztani a dolgaikat, elvégre testvérek. Ha Gergő majd ki is növi a fiúsabb mancs őrjárat játékokat, Zita és Janka boldogan öröklik majd meg tőle, remélem Annának is tetszeni fognak ezek a cuki figurák. Bár nem csak plüsseink vannak, hanem zenélő telefonunk, felfújható strandlabdánk, ötven darabos arc tetoválás szettünk, és még összecsukható rollerünk is. A legnagyobb favorit a mancs őrjárat nyomda szett házikó dobozban.
Szóval ezeket tényleg nem rakhatom el, egészen a költözés napjáig. Azt szerencsére megtanulták, hogy rendet kell tartani, így – szekrény híján – két három erre kijelölt műanyag dobozban vannak a féltve őrzött mancs őrjárat játékok, amiket minden este, fürdés után, lefekvés előtt együtt elpakolunk, most is, mint régen.
Annával nem azért nehéz költözni, mert sok játéka lenne. Persze, megvan a kis ágyikója, a felette levő forgók, takarók, plüssök, amiktől biztonságban érzi magát. Zita annyira cuki volt, amikor Anna megszületett, nagyon sokat sírt, és úgy szerette volna vigasztalni, hogy odaadta a kedvenc – természetesen mancs őrjárat – Skye plüssét. Ilyenkor olyan büszke vagyok rájuk. Később persze visszakérte a kicsi Annától, de azóta is, hogyha hallja, hogy sír, odaadja neki újra, és tényleg megnyugszik tőle – a nővére jelenlététől is – bár már szerencsére nem szokott sokat előfordulni, hogy meg kelljen vigasztalni. Szóval most már nyugodtan alszik, így addig van időm mással is foglalkozni. Ami nehéz, hogy mind a pelusok, ruhácskák, kenőcsök, tápok tényleg mindig kéznél kell legyenek. Szegénykémnek nagyon érzékeny bőre van, úgyhogy van egy csomó kenceficénk.
Erre azt a megoldást találtam, hogy – mintha utaznánk valahova – egy kis táskában tárolom a fontos dolgait. Így biztos, hogy nem keveredik el még a popsikrém sem.