A múlt hónapban tudtuk meg a feleségemmel, hogy hamarosan szülői örömök elé nézünk az év vége felé. Tizensok éve házasok vagyunk, a baráti társaságunkban már mindenhol óvodás-, vagy iskoláskorú gyerekek vannak, mi pedig lassan már letettünk arról, hogy gyermekünk szülessen. Egészen addig a napig, amikor egy rosszul sikerült szülinapi pezsgőzést követően megtudtuk, hogy úton van a mi kis trónörökösünk.
Mindketten azonnal extázisba estünk, hiszen azóta erre vágytunk, hogy kimondtuk a boldogító igent. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, rögtön a lakás átalakításán kezdtünk gondolkodni. Persze, tíz év alatt már kitaláltuk, hogy melyik lesz a gyerekszoba, de az a helyiség a házunk másik végében van, mint ahol a jelenlegi a hálószobánk. Amíg a gyerekünk kicsi, fontos, hogy közel legyünk hozzá, ne kelljen átrohanni az egész házon, ha éjszaka felriad. Aztán amikor már nagyobbacska lesz, úgyis igényelni fogja a saját személyes teret, és akkor már nem lesz probléma, hogy a két szoba messze van egymástól. De addig is, nem ártana némi átalakítás, hogy közel lehessünk hozzá.
A lakás áttervezésével egyidejűleg a feleségem már nekiállt babaholmikat nézni és vásárolni az interneten. Rágókák, csörgők, babaruhák, babaágy, babakocsi, pelenkázó asztal, apró cipők kerültek a frissen kifestett és parkettázott gyerekszobába. A feleségemnek nagyon jó a kézügyessége, így a terhessége első felében azzal szórakoztatta magát, hogy a gyerekszoba falára körben egy erdei mesejelentet festett ugrándozó nyuszikkal, álmos baglyokkal, kotorékból éppen előbújó rókakölykökkel. Már előre látom, hogy harc lesz belőle, amikor egyszer le kell festeni. Annyira szép, hogy már előre sajnálom.
Én is ki akartam venni a részem az előkészületekből, ezért vállaltam a lakás „baba biztossá” tételét. Tudom, tudom, még meg sem született, én meg már arra készülök, amikor járni kezd… de anyukám mindig arra tanított, hogy „inkább előbb, mint utóbb”. Minden sarkot, élt, konnektort, kábelt eltüntettem, beburkoltam, vagy egyéb módon tettem apró kobakokkal és ujjacskákkal kompatibilissé.
Rám maradt a különböző műszaki cikkek beszerzése is. A feleségem egy kifejezett művészlélek (ha a festésből nem derült volna ki…), nem sok műszaki érzékkel áldotta meg a jóisten, így az olyan dolgok beszerzését is rám bízta, mint a mellszívó, bébiőr, légzésfigyelő, infrás lázmérő, babamérleg. Azt mondta, hogy jobb, ha azokat a dolgokat nem ő szerzi be, amelyek árammal mennek.
Alaposan utánajártam, kiműveltem magam ebben a témában, és mindent beszereztem, amit csak kért. Feltűnt, hogy a legtöbb babás műszaki cikk már wifis. A légzésfigyelő, az infrás lázmérő, de még a babamérleg is! Ha számítógéppel összekötjük, akkor a hozzá kapott szoftver segítségével naplószerűen vezeti nekünk az adatokat, nem kell füzetbe jegyzetelgetni.
Úgy gondoltam, hogy erre a célra vásárolok egy használt laptopot. Amit semmi másra nem használunk egyelőre, csak a babás gépekhez kapott szoftvereket futtatjuk rajta. „Elektronikus babanapló.” Később pedig a gyerek majd megtanulhatja rajta a számítógép használatát, nézhet rajta mesét, játszhat vele. (Inkább egy használt, kicsit leharcolt laptopon tanulja meg ezeket, mint apa Macbookján.)
Az egyik internetes apróhirdetési oldalon találtam egy jó ár / érték arányúnak tűnő használt Lenovo laptopot, melyet megvásároltam a magánszemélytől, aki hirdette. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a feleségem műszaki érzéke valóban nem a legjobb, de én sem informatikai mérnökként végeztem… egyszóval csak egy kicsit mozgok otthonosabban a technika világában a művészlélek páromnál. A gépet a tulaj bekapcsolta az átvételkor, működött, ránézésre minden rendben volt vele, így kifizettem a kialkudott árat.
Hazavittem az újonnan vásárolt masinát, ami semmilyen körülmények között nem volt hajlandó wifire csatlakozni, így aztán csak arra nem volt alkalmas, amire vásároltam. Felhívtam az illetőt, akitől vásároltam, de a telefonszám ki volt kapcsolva, a hirdetés is eltűnt az apróhirdetési oldalról. Éltem a gyanúperrel, hogy engem bizony átvertek. Nem volt mit tenni, keresnem kellett egy szervizt, ahol ránéznek a gépre, és megmondják nekem, hogy menthető a masina, vagy vettem egy elektromos levélnehezéket. A neten keresgélve találtam rá a pcmentor.hu/lenovo-laptop-szerviz-budapest oldalra, ahol ott szerepelt a hibalehetőségek között az is, hogy „nem működik / lassú az internet / hálózat”. Nagyon szimpatikus volt, hogy azt írták a pcmentor.hu/lenovo-laptop-szerviz-budapest oldalon, hogy „minden hibára találunk megoldást”. Mivel ötletem sem volt, hogy mi lehet a probléma, ezért mindenképpen a legjobb szakemberekre akartam bízni a javítást.
Megnéztem, hogy hol van legközelebb üzletük hozzám, és be is pattantam az autóba, hogy leadjam a masinát.
A szervizben nagyon készségesek voltak velem. Mivel ott sem csatlakozott hálózatra, ezért azt mondták, hogy valószínűleg hardveres problémája lesz a gépnek, és bevették javításra.
Kiderült, hogy valóban a hálózati kártya volt hibás, ezt kellett kicserélni. Szerencsére ez az összeg már nem vágott földhöz, különösen annak fényében, hogy milyen gyorsan kész lettek a javítással. Nagyon szerencsés vagyok, hogy rátaláltam a pcmentor.hu/lenovo-laptop-szerviz-budapest oldalra, hála nekik, a gyermekünk születését felkészülten várhatjuk.