A gyereknevelés öröm, a gyereknevelés vidámság. Mindenki képes rá, pont én ne lennék? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok futkároztak a fejemben amikor megláttam a pozitív terhességi tesztet. Az első érzelmem az öröm volt, már 5 éve nagyon stabil, szeretetteljes párkapcsolatban élek. Ugyan a lakásunk nem csak a mienk, mert örököltem és ez kicsit bonyolultabbá teszi azt a kérdést, hogy mennyit változtathatunk rajta. Jelenleg csak mi lakunk benne. Valamennyi félretett pénzünk is van, így az sem lehet valami óriási probléma. Plusz mindkettőnk családja nagyon segítőkész és anyagilag is szívesen támogatnak, amennyire tudnak. A páromnak stabil munkahelye van, igaz, hogy még viszonylag kezdő a pályán, de szép lassan már haladgat előre a ranglétrán. Tulajdonképpen úgy is gondoltuk, hogy ekkorra már lassan jöhet is a baba, de amikor tényleg jön is, az mégis meglepő. Nem is tudom felsorolni, milyen érzések és gondolatok árasztottak el azokban a napokban. Főleg azért, mert nagyon rapszódikusan változtak. Boldog voltam, féltem, kétségbe estem, megnyugodtam, újra örültem, elsírtam magam, majd kezdtem az egészet elölről. Érdekes tapasztalat volt számomra és a környezetem számára is. A párom meg is jegyezte, hogy ha velem bír, akkor egy gyerek megnyugtatása már igazán könnyedén fog menni neki.
A baba érkezése rengeteg gyakorlati feladat elé állított bennünket. Megegyeztünk a családdal, hogy nem költözünk el abból a lakásból, amit a nagymamám halála után az unokatestvéreimmel együtt megörököltünk, hanem inkább kifizetjük a részüket az unokatestvéreknek, így esetleges feszültségek nélkül újíthatjuk fel, alakíthatjuk át a lakást bababiztosra. Az addig egyébként tökéletesen biztonságosnak tűnő lakás hirtelen életveszélyes csapdák kiszámíthatatlan útvesztőjévé változott a szemünkben. Mindenhol éles sarkak, üvegajtók és üvegasztalok, lerántható függönyök és megrágható apró tárgyak leselkedtek arra várja, hogy kárt tegyenek a kicsiben. Amíg még karonülő és az evésen, síráson és édes mosolygáson kívűl nem nagyon csinál semmit, addig még talán meg tudom védeni, de nem kell bele csak pár hónap, hogy meginduljon felfedezni a nagyvilágot és addigra nekünk teljesen biztonságossá kell tennünk a terepet. Nem tudom, ezen végigmegy-e minden első gyermekes kismama, de nekem konkrét rémálmaim voltak a még meg sem született gyermekemet érő háztartási balesetekről.
Ezért döntöttünk amellett, hogy megpróbáljuk biztonságosabbá tenni az egész lakást. Elsősorban a konyhabútor aggasztott, mert az nagyon kemény fából készült és rengeteg éles sarkú fiók van babamagasságban, a földhöz közel. Ráadásul azokban a fiókokban konyhai eszközöket tartunk. Nem is akarom elképzelni, milyen eredménye lenne például a kisbaba és a reszelő első találkozásának. Na, ezt a képet gyorsan ki kell vernem a fejemből. Ezen kívül az a bútor amúgy is száz éves, már igencsak megérett egy cserére.
Így aztán nekiálltam teljes erőbedobással a konyhabútor keresésének. Először persze sima bútorboltba mentem, keresgéltem neten, de azok, a készen kapható teljes konyhabútor szettek nem voltak megfelelőek. Szerettem volna mindegyiken változtatni egy kicsit. Csakhogy ezek mind sorozatgyártással készültek, nem rendelhettem egyedi kérés szerint. A legtöbb majdnem tökéletes volt, csak mindig a baba miatt izgultam. Olyat szerettem volna, amin a földhöz közel már nincs semmi, amibe bele lehet kapaszkodni, amit ki lehet rántani amit le lehet fejelni, törni, nyelni, vagy ki tudja, milyen módokon tud még egy baba kárt tenni önmagában. Ezért lett vonzó számomra az egyedi gyártású bútor, csakhogy az sajnos sokkal drágább mint a sorozatgyártással készült darabok.
Illetve a legtöbb az valóan sokkal drágább, de találtam olyan weboldalt, ahol úgy tűnik, mégsem: konyhabutorom.hu/konyhabutor-olcson.html. Nekem nagyon fontos, hogy amellett, hogy nem túl kemény az anyaga és az alsó része biztonságos egy cseperedő gyermek számára is, persze azért legyen szép. Amit minden nap nézek és használok, szeretném, ha minden igényemnek megfelelne és számomra az esztétika fontos az otthonomban. Illenie kell a többi bútorhoz, a szoba hangulatához, az egyéniségünkhöz. A konyhabutorom.hu/konyhabutor-olcson.html oldalon részletezik, hogy hogyan lehet szép, de mégis olcsó egyedi bútorunk. Itt leírják, hogy a legfontosabb ebből a szempontból az anyag. Tulajdonképpen szépen megcsinálva bármilyen anyagból lehet esztétikus igényes bútor, annak ellenére, hogy vannak olyan anyagok, amikről azt tartják, hogy nem lehet szépen felhasználni erre a célra. Ilyen például a laminált bútorlap. Abszolút gazdaságos megoldás, de mégis lehet hosszan tartó és szép, csak a technikának kell jónak lennie. Ezen kívül jó tudni, hogy a laminált bútorlap mi is valójában. Olyan eljárással készül, mely során kis darabokra őrölt faforgácsot nagy nyomáson összepréselnek, amire aztán műanyag fóliát ragasztanak. Persze nem mindegy, hogy a felhasznált faforgács milyen fából van. A minőségbeli különbséget természetesen a forgács eredete határozza meg. Több fórumon is azt olvastam, hogy a jobb fajtákkal tervezhetünk akár évtizedekre is, mintha lakkozott fából készült bútort csináltatnánk. Egyik legnagyobb előnye pedig az, hogy a forgácsokra húzott műanyag felület miatt a nedvesség nem jelent komolyabb problémát, ezen felül pont emiatt elég sokféle színben rendelhető. Kinézetre a konyhánknak manapság nagyon felkapott minimalista, modern, letisztult stílust tud kölcsönözni.
Egy hátrányáról olvastam ,de az is csak a gyengébb minőségű változatoknál jelenik meg. Ha a faanyag olcsó, vagy a laminálásnál ment valami félre, előfordulhat, hogy a vizet magukba szívja az anyag, és emiatt egy bizonyos idő eltelte után elvizesedik és használhatatlan lesz.
Meg is terveztem már szinte teljesen, hogy milyen konyhabútort szeretnék és laminált bútorlapból elkészítve az ára sem lesz vészes.
Ez egy egészen nagy döntés számomra és az ilyeneket mindig nagyon nehezen hozom meg, úgyhogy még nem küldtem el a terveket az asztalosnak. Úgy vettem észre, hogy mióta terhes vagyok, sok minden egyre nagyobb fejtörést okoz nekem. Korábban nem voltam ennyire aggodalmas sem, mint most ezzel a felújítással kapcsolatban. Érzem magamon, hogy nagy változások zajlanak bennem, de szórakoztató, ahogy végig követem az anyává válás lépéseit magamon. Nem árt, ha az elején még túl izgulom a dolgokat, mert a párom ebben is éppen kiegyenlít engem. Ő ugyanis semmire sem stresszel rá, minden majd lesz valahogy és ahogy, lesz, az úgy lesz tökéletes. Szeretem benne ezt a hozzáállást, mert sok esetben éppen ere lesz szükségem a gyereknevelés során.
Szerencsére a bútor kérdésben engedte, hogy tökéletes szabadságom legyen. Tudja, hogy nekem ez nagyon fontos és tulajdonképpen a konyha mégis csak az én felségterületem lesz.
Ha a konyha felújításával megvagyunk, akkor következhet a gyerekszoba kialakítása. Arra is sok tervem van már, némelyik kissé drága, de majd felülvizsgálom őket. Még nem tudjuk, hogy kisfiú vagy kislány lesz, így még nem tudom berendezni neki a szobát. Szeretném, ha a környezete igazán otthonos, nyugalmas, szeretetteljes lenne.